Mielött még teljesen elfelejtem..

Egy hete, 21-én volt a bankett. hivatalosan az utolsó alkalom,amikor találkoztam a most már ex-osztálytársaimmal. 6 évet töltöttem velük (mert 6 osztályosba jártunk), 6 olyan évet, amiből 4 és félben nem voltunk túl jóban egymással. De szerencsére azóta (majdnem) mindenki felnőtt, és (szinte) bárkivel értelmesen el lehet beszélgetni. lassan elmaradtak az áskálódások,gyerekes csúfolódások, bántások, és (a többség) felnőtt. Eleinte morogtam mindenért,negatív voltam, de nagyon kellemes volt az este a Citadella étteremben :) A legnagyobb örömet mégis a következő jelentette számomra: a meghívott tanároknak ezen az eseményen adtuk át az ajándékokat. Én 3 tanárunk ajándékában segédkeztem, ebből egy már megkapta korábban (ki se nyitotta,és nagyon bunkó volt velünk a későbbiekben,mert nem került fel a tablóra,és a bankettre sem hívtuk meg, hiszen csak kevés ideig tanított minket, és nem is mindenkit-és azon kevés idő alatt megpróbált mindent elkövetni,hogy rosszul érezzük magunkat), egy másik tanár pedig nem tudott megjelenni. A fizikát tanító számomra nagyon kedves tanárnő a 3. delikvens, és pont velem szemben ült le. Sokáig nézegette a csomagot,hogy ugyan mi lehet még ott a bonbonom kívül,végül nem bírt magával, és kinyitotta. A mellettem ülő barátnőm világosította fel, hogy a csomagban található ékszerek ezüstből és féldrágakövekből készültek,és az én munkáim! azt a határtalan örömöt, amit ezután tapasztaltam, nem lehet szavakkal érzékeltetni! Azonnal fel is vette a medált és a karkötőt is (ami tökéletesen passzolt, hála egy másik számomra kedves tanárnőmnek, aki lopva csuklóméretet vett az áldozatról), és a fél asztal a csodájára járt, ahogy a barátnőm fülbevalójának is, amit büszkén mutogatott :) Ez a hála, és jó érzés minden rosszat feledtetett velem, és nagyon jól telt az este további része is. egyedül azt bánom,hogy nem csináltam több, és jobb minőségű fotókat az ékszerről :)

Ha szeretnétek, a másik két tanárnak készített ékszereket is megmutatom :)